Gasztro: A SÖR TÖRTÉNETE

Szeretettel köszöntelek a Gasztronomia közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 182 fő
  • Képek - 269 db
  • Videók - 153 db
  • Blogbejegyzések - 550 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 10 db

Üdvözlettel,

Gasztronomia vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Gasztronomia közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 182 fő
  • Képek - 269 db
  • Videók - 153 db
  • Blogbejegyzések - 550 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 10 db

Üdvözlettel,

Gasztronomia vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Gasztronomia közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 182 fő
  • Képek - 269 db
  • Videók - 153 db
  • Blogbejegyzések - 550 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 10 db

Üdvözlettel,

Gasztronomia vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Gasztronomia közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 182 fő
  • Képek - 269 db
  • Videók - 153 db
  • Blogbejegyzések - 550 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 10 db

Üdvözlettel,

Gasztronomia vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A sör története

Mezopotámia

A sör egyidős a civilizációval. Az emberiség talán előbb hörpintett e gabonából erjesztett italból, mint a borból. Sőt, egyes kutatók úgy vélik, hogy a "folyékony kenyérnek" titulált ital felfedezője korábban rukkolt elő aranyos színű italával, mint a pékek cipóikkal. Ma már kevesen tudnák meginni az ősi, gabonából gyúrt sörcipóból (valószínűleg innen ered a "folyékony kenyér" elnevezés) cefrézett, erjesztett italt. Italunk ugyanis csak az 1700-as években nyerte el mai stílusjegyeit.

Elképzelhető, hogy már több tízezer évvel ezelőtt is főztek sört. Kr. e. 4000-ből származik az első bizonyíték arra, hogy Mezopotámia népe szívesen sörözgetett. A fejlett, öntözéses mezőgazdasági termelést folytató ókori államban jelentős volt a gabonatermelés, így nem meglepő, hogy többfajta sörrecept ránk maradt e korszakból. Társadalmi réteghez tartozás szerint határozták meg a sör minőségét és napi fejadagját. A parasztok pl. csak napi 1 liter gyenge sört kaphattak, míg a legmagasabb rangú udvari hivatalnokoknak 5 liter erős sör járt. Külön sörfajta készült az udvari dámák számára, ismét más a parasztok asszonyainak. Általában árpából vagy csíráztatott árpából (azaz malátából) készítették a sört, de egyes fajtákhoz ókori héjas búzát is felhasználtak. Ízesítésére különféle füveket alkalmaztak.

Európában a germán törzsek készítettek először sört a történetírók szerint.

 

Ősmagyarok

Sokan úgy tartják, ősi borivó nép a magyar, holott elődeink előbb ismerhették a sört, mint a bort. Évszázados vándorlásaik során ugyanis sokkal inkább termeszthették a néhány hónap alatt megérő gabonát, mint az évek alatt termőre forduló szőlőt. A vándorló magyarok tanítói a népvándorlás korabeli szláv népek voltak, akikhez Babilonból jutott el a sörfőzés. Ezek a népek már általánosan használták a komlót az árpa- vagy malátalé ízesítésére.

Bőrtömlőbe tették a kövek közt megőrölt gabonát, majd vízzel felöntve jól összerázták. Ezután "tüzes követ" tettek bele, hogy emeljék hőmérsékletét, később hozzáadták a komlót, forrásig melegítették, közben többször megrázva a hatalmas tömlőt. Majd vízbe merítették vagy lelocsolták, hogy lehűljön és megerjedjen. Ezen ősi eljárásnak és a komló használatának bizonyítéka egy X. századból származó volgai-bolgár eskü szövege: Addig lesz közöttünk béke, míg a kő úszni, s a komló alámerülni fog.


Házi sörfőzés

Az államalapítás után a nyugati módszerek mind nagyobb hatást gyakoroltak a magyarság sőrfőzésére. Egyre inkább csak árpából, illetve a belőle készült malátából főzték a sört, amit komlóval fűszereztek. A Pannonhalmi Főapátság levéltára őrzi a magyarországi serfőzés első írott emlékét. Az 1152-es írás Gyöngy asszony végakaratát tartalmazza, amely arról rendelkezik, hogy halála után serestor tartassék.

A Krisztus utáni XIV. századig házilag készítették a sört, az emberiség egyik legtermészetesebb "euforikus italát". S mint a házi munka, a sörfőzés is sokáig mindenütt az asszonyok dolga volt. Így volt ez hazánkban is. A jó sör ugyanúgy minősítette a ház asszonyát, mint a jó kenyér vagy étel. Lassanként azonban átkerült tőlük a férfiak kezébe, miután el kellett látni a kolostorokat, az apátságokat és a püspökségeket is.

A sör hozzátartozott a mindennapi étkezéshez, elsősorban tápláló vagy gyógyító italként, s nem alkoholként fogyasztották. A régi receptkönyvekben számtalan sörkészítési és -fogyasztási mód található. Ilyen például a sörtea, amit megfázás, torokfájás gyógyítására, komlóval fűszerezve pedig álmatlanság ellen ajánlanak. Nem foglalkoztak azzal - nem is tudták még akkoriban -, hogy az erjedéskor keletkezett alkoholtartalom is szerepet játszik a közérzet javulásában.

A régi magyar seresszabadság minden telkes gazdának megengedte a sörfőzést, akik éltek is ezzel a jogukkal. Később engedélyezték, hogy a gazdasszony kimérje a lakosságnak a saját fogyasztásra főzött sör egy részét.

 

Kolostori serfőzés

A házi serfőzéssel szemben a kolostori serfőzés csapatmunka volt. A szerzetesek szinte naponta bírálták terméküket, és állandóan megvitatták, hogyan lehetne még jobb minőségű italt főzni.

Ennek köszönhetően a XIV-XV. századra a kolostorok lakói rengeteg sörfőzési tapasztalatot szereztek, számos különleges sört tudtak olyan mennyiségben készíteni, amellyel a környékbelieket is el tudták látni. Ám csak pénzért kapták meg ezt a jogot a területükön illetékes hercegektől, királyoktól. Ezt tekinthetjük a söradózás kezdeti változatának, amely más formában máig fennmaradt. A kolostorok éltek a lehetőséggel, a főzde szomszédságában söntéseket - sörözőket - nyitottak, ahol bárki fogyaszthatta jobbnál jobb söreiket. Számtalan rajz és egyéb képzőművészeti alkotás örökítette meg a kolostori sörözők vidám hangulatát.

 

Uradalmi sörfőzés

XIV. századi iratok már a mesterségek közt említik a sermíves-t, aki a sört készíti. Mivel az ital egyre népszerűbb lett, a sörfőzőház mellé ivót - azaz kocsmát - is építettek, ahol kívülállók is sörözgethettek fizetség ellenében. Ez jól jövedelmezett a földesúrnak, ezért igyekezett megszerezni a legjobb sermívest. Így tettek a városok is, ezért egyre kelendőbb szakma lett a sermívesség.

Hogy az üzemeltetés gondjaitól megszabaduljanak, a XV. századtól vállalkozóknak adták bérbe a serfőzőházakat és a kocsmákat az uradalmak, amelyek így jelentős készpénzjövedelemre tettek szert, miközben a sörük is biztosítva volt, mivel természetben kérték a bérleti díj kisebb részét.

 

Céhes sörfőzés

A céhek - az azonos szakmájúak érdekvédelmi szervezetei - a XIV. századtól kezdtek kialakulni Magyarországon. A sörfőzők azonban csak később, a XVI. században tömörültek céhekbe, mivel polgári (telkes) jogon tulajdonképpen bárki szabadon főzhetett sört saját családjának. Csak amikor a sörkimérés jogát is megszerezték az uradalmak és városi serfőzdék, kezdett fontossá válni a szaktudás.

A sörfőzőház bérbeadása - árendálása - pedig egyenesen kikényszerítette, hogy csak hozzáértő vegye bérbe, különben elmarad a jövedelem, és a lakosság sem kap jó sört. Az árutermelésre berendezkedő polgárok ezért céhekbe tömörültek, s szabályzatukban előírták, hogy ki és miből főzhet sört. A kontárokat úgy tiltották el a sörfőzéstől, hogy kötelezővé tették a vizsgát, amit a jelölt két év tanulóidő és háromévi vándorlás után tett le a céh vezetői előtt.

A céhtagság feltétele volt a polgári háztulajdon, a sörfőzőház és a malátaszárító. A céh tagjai termesztették vagy termelőktől szerezték be az árpát és a komlót, a vezetőség pedig előírta az elkészítés és árusítás szabályait. A céh vezetősége mindig a sörszakma legjobbjaiból került ki, élén pedig a céhmester állt.

 

Az ipari serfőzés előzményei

A török hódoltság után - a XVII-XVIII. század fordulója táján - kevés helyen volt nagyobb sörfőzde Magyarországon, még az uradalmi és városi serfőzdék is igen szerények voltak. Tűzveszélyességük ugyanakkor nagy problémát jelentett, ami miatt a lakosság bezárásukat sürgette. Az uradalmi sörfőzdék ezután - egy-egy kivételével - nem is épültek újjá, a városiak száma viszont erősen növekedett, s kapacitásuk is jelentősen nőtt.

A városok építette sörfőzdékhez már kőből készült a malátaszárító, kézi- vagy vízimalom őrölte a malátát, volt istálló a szállításhoz szükséges igás állatoknak, kádárműhely a kádak és a hordók készítéséhez, javításához. E nagy serfőzőházak bérlői a kor mértékével mérve tekintélyes vállalkozók voltak, akik meg tudtak fizetni a városnak évi 5-6000 forint bérleti díjat.

Az 1800-as évek elején vált szokássá, hogy egy-egy vállalkozó sörház építésére is engedélyt kapott. A város telkén épített sörfőzőház azonban még magán hordozta a kézművesség jegyeit, sok-sok kézi munkával, erőgép nélkül dolgozott. A város itt már nem a sörfőzőházat és a felszerelést, hanem a sörfőzés jogát adta bérbe. Az 1840-es ipartörvény szabaddá tette mind a serfőzést, mint az eladást és a behozatalt - bizonyos adók fejében -, ezzel szabad utat engedett az ipari sörfőzés kialakulásának.

 

Az ipari sörfőzés kialakulása

Az 1840-es ipartörvény alapján született meg a Pesti Serrendtartás, amely 1843-ban lépett hatályba. E szabályzat indította be a szabad versenyen alapuló ipari gyakorlatot, amit igyekezett gátolni a még 1872-ig fennálló céhrendszer. A Serrendtartás kimondta: a "servám" befizetése mellett minden pesti polgár szabadon főzhet sört. Pest városa ezzel visszaadta az ősi magyar seresszabadságot és lehetőséget adott az ipar kialakulására.

1844-ben Schmidt Péter építette az első szabad sörfőzdét Pesten, s a Pest melletti Kőbányán raktározta sörét. Az évszázadokon át itt folyó kőbányászat nyomán hatalmas föld alatti termek, folyosók jöttek létre, amelyek igen alkalmasak voltak a sör érlelésére. Schmidt csak 2-3 hónapos tárolás után szállította a kocsmába és szerelte csapra a hideg pincékben érlelt sörét, óriási sikerrel.

Ebben az időben találták fel a mélyfúrású kutat, és a kőbányai sziklák alatt kitűnő vízre akadtak. A víz és a pincerendszer jó lehetőséget kínált a sörfőzésre. Ezt aknázták ki vállalkozó szellemű sörfőzők és befektetők, akik felépítették Kőbányán az első sörfőzdét, amely már gyárnak számított, hiszen erőgéppel (gőzgéppel) dolgozott. Az 1854-ben a Jászberényi úton megindult sörfőzde lett Magyarország első sörgyára, amely ma is termel - a Dreher Sörgyárak Zrt. gyáraként.

 

( A győri éttermek oldaláról)

Címkék: alkohol egészség fánk főz gasztronomia konyha készít lovas Éva lovaseva méz otal pia recept sör süti sütőtük tök történelem történet vega vegetáriánus

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu