1 kg liszt - az alábbiak szerint: teljes kiőrlésű rozsliszt, búza finomliszt és rétesliszt, egy-két kanál búzakorpa, elkeverve szezámmag, hántolt tökmag, napraforgó mag (és ízlés szerint bármilyen magvak), valamint egy evőkanál só keverékével.
Kb. 3 - 3,5 dl langyos vízben feloldok 4-5 dkg élesztőt, kevés cukorral, majd a tálba, a liszt közepére vájt mélyedésbe öntöm. Megszórom az élesztős keverék tetejét kevés liszttel, és kelesztem. (Fontos, hogy vízzel készítsük a kovászt, mert tejjel - nagyon finom, de kalácsízű lesz! J )
Néhány perc múlva hozzáadok 1 dl étolajat (ha olívás kenyeret készítünk, akkor olívaolajat), és jól összekeverem.

A nagymamámtól tudom, hogy a kéz melege nagyon fontos a kelt tésztáknak, ezért mindig kézzel dagasztom, amíg elválik az edény oldalától a tészta. (néhány perc, és persze dagasztó géppel is dolgozhatunk, ha fáj a kezünk J )
Kb fél órát kelesztem, majd a jól kizsírozott és lisztezett formába rakom a tésztát. (Én szögleteset használok, de őzgerincsütő is megfelelő) Fontos, hogy a sütőedény csak félig legyen teli a tésztával, mert ebben is keleszteni kell még, amíg duplájára nő a tészta.
Előmelegített, 180 fokos sütőben, kb 20 percig sütjük, amíg a teteje szép világosbarna lesz.

(Sütés előtt érdemes kevés vízpermettel meglocsolni, és kicsit bevagdosni a tésztát. A nagymamám mindig keresztet rajzolt a kenyérre sütés előtt is, és akkor is, amikor megszegte.)

Ha elkészült, kiborítjuk a formából, tetejét ismét megszórjuk kevés vízpermettel, konyharuhával letakarjuk, és egy óra múlva fogyasztható a friss, finom, szeretettel készített kenyér. Olcsó, és sohasem kerülünk bajba, ha éppen hétvégén fogy el otthon a kenyér, hiszen liszt, só, víz és élesztő többnyire minden gyakorló háziasszony konyhájában akad